3710/ 11-14. tétel
11. tétel
Ismerősei körében, egy 28 éves fiatal nőben felmerül az öngyilkosság gondolata. A baráti körben beszélgetnek az esetről. Barátai kíváncsiak az Ön véleményére. Tájékoztassa barátait a felmerülő pszichológiai és etikai kérdésekről!
A tájékoztatás során az alábbi szempontokra térjen ki:
- a személyiségfejlődés állomásai, törvényszerűségei,
- a fejlődési szakaszok,
- értelmi, érzelmi, testi fejlődés,
- az öngyilkosság pszichológiai és etikai kérdései
Személyiség: Az egyén jellegzetes gondolkodási, érzelmi és viselkedésmintái, melyek az egyén személyes stílusát meghatározzák és a környezetével való interakciót befolyásolják.
Jellemzők:
- a személyiség egy szerveződés, rendszer, egymással kölcsönhatásban álló elemek együttese.
- Akkor is jelen van, ha éppen nem aktív.
- egy személyiség egy aktív folyamat, Állandóan fejlődik, alakul, elválaszthatatlanul kötődik a fizikai testhez.
- a személyiség alkalmazkodik környezetéhez.
A személyiségfejlődés törvényei
1. Transzfer törvény: ez a törvény az ésszerű szelektálódásra hívja fel a figyelmet, arra hogy a pedagógiai tevékenységekben a fontosat tanítsuk meg, de gondolkodva, alkotóan. Ennek a törvénynek vannak tartalmi és módszertani vonatkozása, mit, mennyit, milyen összefüggésben adjuk, hogy érdeklődést keltsen a tanuláshoz.
2. Aktivitás törvénye: a pedagógiai elvet alapozza meg. A gyermek állandóan tettre kész, tevékeny, aktív. A nevelő dolga, hogy ennek az aktivitásnak pozitív tartalmat adjon, megfelelő irányt adjon.
3. A rész- egész viszonyának törvénye: ez a törvény a pozitív pedagógia elvének pszichológiai megalapozása. Azaz a sikeres, az eredményesen fejleszthető tevékenység felől közelítsünk a személyiségfejlesztéshez.
4. A direkt és indirekt kölcsönhatásának törvénye: ez a törvény a módszerek megválasztására hívja fel a figyelmet. Nem mindig a direkt, közvetlen hatás vezet célhoz. Előfordul, hogy egy indirekt hatás eredményesebb, pl. a sportban ügyetlen tanulót nem a sportolásra kényszerítéssel fejleszthetünk, hanem közvetve, kedvet ébresztve a sport iránt.
5. Teljesség, vagy totalitás törvénye: a pedagógiai tevékenységben a személyi kapcsolatok fontosságát alapozza meg. Azaz egymással kölcsönhatásban lévő személyek közötti kapcsolatok jellegének, tartalmának, intenzitásának személyiségalakító szerepét, ill. ezek tudomásulvételének fontosságát.
A személyiségfejlődés szakaszai, állomásai
Freud szerint a fejlődés középpontjában a libidófejlődés (pszichoszexuális fejlődés) áll, a születéstől a felnőtté válásig 5 szakaszt különít el:
1. Orális szakasz: 0-1 év, erogén zóna a száj, legfőbb öröm az evés, nyelés, rágás, köpés. Valódi erogén zónává akkor válik, ha függetlenedik a táplálék felvételétől, a megismerés szerve a száj, a szájba vétel öröme = birtoklás.
2. Anális szakasz: 1-3 év, erogén zóna a végbélnyílás, a belek működése intenzív belső inger, visszatartás- elengedés dinamikája. A test feletti kontroll kialakulása (szobatisztaság)
3. Fallikus szakasz: 3-6 év, erogén zóna a nemi szerv, nemi szervek iránti érdeklődés, ödipusz komplexus = ellenkező nemű szülő iránti vonzalom, azonos neművel való rivalizálás, az agresszív fantáziákat bűntudat kíséri, szereti, a halálát kívánja (ambivalencia).
4. Látencia szakasz: 6-serdülőkor, időleges ösztönnyugvás, érdeklődés a szülőktől a kortársakra, közösségek felé fordul, fontossá válik a teljesítmény, ismeretszerzés.
5. Genitális szakasz: serdülőkortól kezdődik, elsődleges örömforrás a kölcsönös genitális örömszerzés, a gyereknek önállósodnia kell, az ismét fellángoló ödipusz konfliktust azzal oldja meg, hogy megfelelő szexuális partnert választ.
A fejlődést meghatározó tényezők:
1. Örökletes tényezők: DNS alapján képességek öröklése, testalkat, mozgás-kivitelezés, idegrendszeri folyamatok ritmusa.
2. Környezet: éghajlat, társadalmi-, gazdasági berendezkedése az országnak, személyes-, szociális: rokonság, ismeretség, barátságok
3. Nevelés: Az átöröklés a személyiségfejlődés biológiai alapját, a környezet a potenciális forrását, a nevelés pedig effektív megvalósulását ill. annak módját biztosítja.
Értelmi-érzelmi-testi fejlődés
1. Prenatális fejlődés = méhen belüli, születés előtti fejlődés
Két szakasza: - embrionális szakasz (1-3 hónap)
- fötális szakasz (3. hónaptól a születésig)
2. Újszülöttkor: a születéstől a 2. hónapig tart. A test 1/4 része a fej. Az izomzat fejletlen.
A legfejlettebb a központi idegrendszernek a nyúltvelő és a gerincvelő része. Az újszülött csupán néhány feltétlen reflexszel születik (szopás, nyelés, légzés). A tapintási ingerekre érzékeny.
3. Csecsemőkor: meghatározó szerepe van a látásnak. Érzékszervi fejlődése gyorsabb, mint a mozgás fejlődése. Az agykéreg még eléggé fejletlen.
Érzelmek fejlődése: családtagokat, rokonokat felismeri, mások felé nem érdeklődő. 9-12 hónapos korában ellenséges magatartást mutat társaival szemben. 6 hónaposan képes megérteni a beszédet, 9. hónapos korától elmaradnak az ingerösszetevők. Megjelenik a szó gondolati síkon.
4. Kisgyermekkor: a szocializáció folyamata felerősödik (társadalomba való beilleszkedés).
Testi fejlődés: fokozatos önállóság, a fej 1/5 része a testnek, jellemző a kisgyermeki pocak, testmagasság kb. 1 m.
Mozgás fejlődése: 1 év körül járnak. Fejlett a gesztikulációja, a mimikája.
Én-tudat kialakulása: a csecsemőknél az én és a külvilág 2 fonalon halad, a személyiség felfedezése egy másik embernek a közvetítésével történik.
Az öngyilkosság pszichológiai kérdései
A biológiai megközelítés abból indul ki, hogy a családfakutatások alapján lényegesen több az öngyilkosságot megkísérlők száma azokban a családokban, ahol valaki már önkezével vetett véget az életének. A biokémiai kutatások azt mutatták ki, hogy szervezetükben alacsonyabb a szerotonin nevű idegi átvivő anyag szintje - éppúgy, mint a depressziósok esetében. Az alacsony szerotonin szint az agyban pedig hirtelen, impulzív cselekedetekre - akár önsértő vagy másokra veszélyes - hajlamosít.
Noha bármely életkor magában hordozhatja a halálvágyat, vannak periódusok, amelyekre különösen oda kell figyelnie az érintett környezetének és a társadalomnak. Vannak életkorok, amikor az öngyilkosságok számát csak a baleseteké múlja felül a halálozási statisztikákban. Az egyik ilyen a gyermekkor. Noha a szülők többségét teljesen váratlanul éri a tragédia, az öngyilkossággal foglalkozó pszichológusok szerint számos előjele lehet a kísérletnek. Ezek közül gyakori az otthonról történő szökés, a dühkitörések, illetve a magányos visszahúzódás, a frusztráció tűrésének képtelensége, a túlérzékenység illetve a személyiségváltozás. Óvatosnak kell lennünk azonban ezek megítélésében, hiszen majd mindegyik jellemző lehet egy gyermek (és főleg egy kiskamasz) életének bizonyos szakaszában.
A serdülő-és fiatal felnőttkor szintén egy veszélyeztetett időszak az öngyilkosság szempontjából. A gyerekek körüli világ normái változnak, új elvárások elé néznek, megváltoznak azok a csoportok, akik véleményére a leginkább adnak. A család szerepét a kortárs csoportok és az ideálok veszik át, akik modellszerepet nyújtanak. Ez különösen veszélyes abban az esetben, ha a "modellek" közül valaki öngyilkosságot követ el: megfigyelték, hogy egy iskolában, egy osztályban öngyilkossági hullám indulhat el egy társuk erőszakos halála után. Hasonló a helyzet abban az esetben, ha egy ismert személy vet önkezével véget az életének. Itt szintén vannak figyelmeztető jelek: a fáradtság, az iskolai teljesítmény romlása, az alkohol és a drogok előtérbe kerülése mind figyelemfelhívó lehet.
A serdülőkor után csökken az öngyilkosságot elkövetők száma, de az időskor elértével ismét megugrik. Ennek oka egyrészt a betegségek megszaporodása lehet, amelyek egy részével igen nehéz együtt élni. Egy további probléma az idős emberek elszigetelődése, magányossága. Az időskori depresszió magas aránya a nyugati társadalmakban szintén az öngyilkossági kísérletek felé mutat. Érdekes, hogy a kisebbségek körében - feltehetően az öregek iránti nagy tisztelet miatt - ez a jelenség nem tapasztalható.
Kezelés a kétségbeesetteknek
A kezelési lehetőségek alapvetően két csoportra oszlanak. Az egyik esetben a már öngyilkosságot megkísérelt betegeket vonják be a terápiába, a másik esetben az öngyilkosság megelőzésére szolgál a beavatkozás.
Az, a sikertelen próbálkozást tett, általában több orvossal találkozik, míg eljut a pszichiáterhez. Feltehetően előtte kezelni kell a sérüléseit illetve a károsodásokat, amelyek bekövetkeztek a kísérlet során. Ha ezeket a panaszokat megszüntették, a beteg fizikailag gyógyult, akkor kerül sor az elmegyógyászati kezelésre, de már ez idő alatt is jelentős lehet a lemorzsolódás, nem beszélve arról, hogy hány beteg utasítja vissza illetve hagyja abba a terápiát idő előtt.
A kezelések célja elsődlegesen a beteg életben tartása. Ez a gyógyszerek és a beszélgetés, azaz a pszichoterápia kombinációjával a legeredményesebb. A gyógyszerek segítenek a hangulat stabilizálásban, ám fontos megjegyezni, hogy ezeket nem rutinszerűen, hanem igen érzékenyen kell beállítani. Az egyik legveszélyesebb periódus ugyanis egy beteg életében a kevert mániás-depressziós epizód, amelynek kizárólag antidepresszánsokkal történő gyógyítása fokozhatja az öngyilkosság lehetőségét. A pszichoterápia alkalmával a páciensnek elsősorban olyan konfliktusmegoldási technikákat tanítanak meg, amelyek segítségével hatékonyabban kezelik a stresszes szituációkat és a mindennapi problémákat.
Az öngyilkosság megelőzésére jó példa az ún. krízis-intervenciós állomások működése. A szolgálat általában telefonon működik, de az internetes segítségkérést is egyre gyakrabban veszik igénybe. A tanácsadó általában nem pszichológus vagy pszichiáter, de az adott szakterületen mindenképp kellő képzésben részesült. Léteznek olyan központok is, amelyeket előzetes bejelentés nélkül lehet felkeresni, és számos esetben már maga a krízisintervenció is elég a helyzet rendezéséhez.
12. tétel
Intézményében egy új csoportot hoznak létre, melynek hatékony működéséhez elengedhetetlen a tagok összehangolt munkája. Az első megbeszélésen melyet Ön vezet, a csoportkohézió kerül szóba.
A beszélgetés során az alábbi szempontokat érintse:
- társas kapcsolatok,
- csoport, csoportok jellemzői,
- csoportdinamika,
- a csoportokat alakító tényezők
Társas kapcsolatok: Az ember társas lény, kapcsolatot embertársaival a kommunikáció révén tud tartani. Az emberi lét szempontjából tehát a csoport, a csoportviselkedés egy nagyon jellemző magatartási forma.
Mivel életünket társadalomban éljük, így állandó kapcsolatunk van valamilyen csoporttal, pl. : sorban álláskor, munkahelyen, moziban
Az emberismeret egyik fontos tényezője a társas helyzet, a csoportban elfoglalt hely. Ezt nevezzük szociometriai pozíciónak.
Más a szociometriai pozíciója annak, aki népszerű, s megint más annak, akit többen elutasítanak. Ha valakinek a szociometriai helyzetét a fenti szempontok alapján meghatározzuk, ez igen sokat mondhat az illető személyről. Egy személynek feltárhatjuk a teljes társas kapcsolati rendszerét. A kapott eredményeket egyrészt mennyiségileg értékelhetjük: menyire kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik a személy. A másik szempont a minőség: milyen a kapcsolatok érzelmi ereje, intenzitása.
A csoport fogalma: egymással társadalmi kapcsolatban lévő emberek struktúrája, ahol társadalmi, egyéni interakció és kommunikáció zajlik.
A csoport funkciója: szerveződés, összekötő az egyén és a társadalom között. Személyiség meghatározó. Jellemző az egyénre, hogy milyen csoport tagja. (ön-meghatározás) normarendszert, tapasztalatrendszert és tevékenységi rendszert közvetít
Csoport jellemzői: A társadalmi célok, normák, szabályok magatartásirányító mechanizmusai a csoportokon keresztül jutnak el az egyénig.
- viszonylagos tartósság az emberek egymás közötti kapcsolataiban
- viszonylagos folyamatosság a közösen végzett tevékenységben
- szervezettség, amely a csoporton belül az emberek alá-fölérendeltség viszonyát, a vezetés és a feladatok megosztását jelenti
- a csoporttagok elképzelései a csoportról
- hagyományok és szokások kialakulása, pl. egyenruha
A csoportot egyrészről szociális jellege, másrészről társadalmi tartalma határozza meg. Társadalmi tartalma a cél, amelyre a csoporttagok tevékenysége irányul, pl. versenyen való sikeres szereplés.
A cél meghatározza a csoporttagoknak a cél elérésére irányuló magatartását.
A csoporton belül a tagok együttműködnek, tevékenységük összehangolt. Ezért a csoportot a szervezettség jellemzi.
A csoporton belüli szerkezetet, a tagok elhelyezkedését, az alá-fölérendeltségi viszonyokat nevezzük csoportstruktúrának. A csoportstruktúrán belül minden egyénnek megvan a maga meghatározott helye, s ezzel valamilyen státusa. A csoport tehát kijelöl tagjai számára valamilyen státust, és ennek megfelelő szerepviselkedést vár el tőlük.
A csoport típusai (alakító tényezők)
→ A csoport két alapvető típusa az elsődleges és a másodlagos csoport.
1) Elsődleges (primer) csoport: olyan általában kis létszámú csoport, amelyre az intim „szemtől szembe” kapcsolatok, a tagok közötti közvetlen érintkezés jellemző. Az ilyen kapcsolatok általában tartósak, a tagok között tevékeny együttműködés tapasztalható.
Nagy szerepük van a személyes érzelmeknek, ilyen csoport például a család, a baráti kör.
Minél jobban növekszik a csoport tagjainak létszáma, annál nagyobb fokú centralizálódás és differenciálódás figyelhető meg.
2) Másodlagos (szekunder) csoport: olyan, általában nagy létszámú csoport, amelyben a tagok között szervezeti kapcsolat van. A személyek között nincs közvetlen kontaktus, s nem jellemzőek a személyes érzelmek sem. Ilyen például az iskola.
→ A csoport szerveződése, belső szerkezete alapján megkülönböztetünk intézményes és spontán csoportot.
1) Intézményes (formális) csoport: „hivatalosan” rögzített, formailag meghatározott szerkezettel rendelkezik.
A csoporton belüli szerepek meghatározottak, nem alkalomszerűen jönnek létre. Például ilyen egy labdarúgó csapat, mert működésük társadalmilag szabályozott.
2) Spontán (informális) csoport: nem hivatalosan létrehozott, nem szabályozott szerkezetű csoport. Az intézményes kereteken belül,, spontán módon kisebb társulások jönnek létre a tagok közötti közvetlen, személyes kapcsolatokon alapulva. Így például az osztályon belüli kisebb baráti körök.
Csoportdinamika
Minden csoportban megindul egy másfajta, vízszintes tagolódás is az alá-fölérendeltségi viszony mellet, amely a társas alakzatban elfoglalt hely és az egyéni tulajdonságok különbségét élezi ki.
Ez a differenciálódás a szerepképződés.
A csoportban elfoglalt helynek megfelelő, a csoport által elvárt viselkedés a csoportszerep. Amikor a csoport meghatározott szerepeket kialakít, elvárásokat rögzít, ezzel a közösség rendjét alakítja ki.
Minél árnyaltabbak, pontosan körülhatároltak a szerepek, annál inkább fejlett a csoport, s többnyire annál jobban érzik benne magukat az egyes személyek.
Minden csoport állandóan változásban, mozgásban van.
A csoporton belüli történéseket, változásokat nevezzük a csoport dinamikájának (mozgásának).
Megmutatkozik a csoportdinamika a szerepek egyre nagyobb fokú differenciáltságában, a csoporton belüli vízszintes irányú tagolódásban. Állandó „mozgás” tapasztalható rokonszenvi-ellenszenvi kapcsolatokban, és változik, formálódik a közvélemény, az érték- és normarendszer alakulásával. Ezek a változások lehetnek pozitív, előremutató, a csoportkohéziót erősítő – de lehet hátravivő, bomlasztó is („klikkesedés”).
→ a csoportdinamika lényegét adják: A csoportdinamika a csoportokban zajló folyamatok összessége: Olyan erők, amelyeket minden pszichológiailag leírható változások hívnak elő, pl.: csoportképzés, szerepfejlődés, vezetés, hatalom, befolyásolás.
→ egyik csoportban pl. gyors a viharzás: a szerepek szétosztása és ezért előbb tudnak együttműködni
Miért nem esik szét a csoport a változások alatt?
→ a dinamika ugyanis változik a csoportfeladatok alatt
→ a közös cél, a csoport szabályok, értékek és normák és szerepek ( ezek fontosak a tagoknak) = csoport kohéziós = összetartó erők nem engedik a csoportot széthullani.
13. tétel
Szeptember elején, iskolai közösségben, csoporton belüli villongások, erőviszonyok felmérése zajlik a társak között. Szülői értekezlet előtt beszélgetés alakul ki a szülők között. Nyilvánítson véleményt a helyzet pszichológiai hátteréről!
A beszélgetés során az alábbi szempontokra térjen ki:
- a csoporton belüli tagolódás
- csoporttagok egymáshoz való viszonya
- csoporttagok egymást erősítő tényezői
- szerepek, szerepkonfliktusok
Csoporton belüli tagolódás:
Szerepek a csoportban
- formális és informális vezető
- a szakértő
- a megmondó ember
- a feszültségoldó (vicces)
Csoporton belüli differenciálódás
Sztár-helyzet - az egyéni érdek érvényesül a csoportérdek felett
- Peremre kerülés - a csoportnormákhoz adaptálódni nem tudó, gyenge érdekérvényesítő tag.
- Bűnbakképzés - az elégtelen problémamegoldó képességű csoport, a perifériára szorult tagjára hárítja a felelősséget.
Attitűd szerint:
1. Konstruktív – pozitív (építő)
- Kezdeményező
- Véleménynyilvánító
- Kérdező
- Informátor
- Szabályalkotó
- Általánosító
- Engedelmeskedő
2. Destruktív – negatív (romboló)
- Akadékoskodó
- Vetélkedő
- Mindentudó
- Hírharang
A csoportok egymáshoz való viszonya:
A VEZETŐ Jellemzői: kapcsolatorientált vagy teljesítményorientált
A vezető és a csoport (a csoportba került vezető és a csoport viszonya, vezetői magatartások)
- parancsoló
- Tulajdont megszerző (A mindkét esetben a vezető látszólag erősebb, mint a csoport tagjai, de valójában gyengébb, mert alkalmazkodni kényszerül a csoport tradícióihoz, tevékenységeihez)
- A vezető: elfogadja a tradíciókat és megváltoztatja azokat
- A csoport: elfogadja a változásokat, és új tradícióként honosítja meg
Vezetés módja
a vezetőnek hozzá kell járulnia, hogy a csoporttagok lehetőséget kapjanak: szükségleteik kielégítésére a csoporttagok között a kommunikáció és az érzelmi viszonyok pozitív irányban fejlődjenek. Ezt elsősorban vezetési stílusával biztosíthatja.
Csoportnormák:
- a csoporton belül kialakult, a tagok által elfogadott és követett megállapodások, kollektív elvárások, elvek, értékítéletek rendszerét értjük. Ezek legtöbbször erkölcsi színezetűek.
Jellemzői:
- A normák interakciók eredményeként alakulnak ki
- Íratlan szabályok, mégis mindenki számára kötelező érvényűek.
- Olyan csoport követelményként funkcionálnak, amelyet a csoport egésze támaszt az egyes tagokkal szemben. A csoportban maradás feltételét képezik, de a bekerülésnél is viszonyítási alapul szolgálnak.
- Megtagadásuk vagy nem teljesítésük a csoport szankcióit mozgósítja: mellőzés, elszigetelés, kitaszítás.
- A csoportnormák csoport nyomásként hatnak a tagok viselkedésére, s ezáltal a csoportösszetartó erőt is fokozzák.
A normák megtartása különböző szinten valósulhat meg:
1. Kevésbé fejlett csoportban: a tagok kényszerből tartják be a normákat.
- vagy azért, hogy konfliktusokat kerüljenek el.
- vagy a félelem készteti őket az engedelmességre.
- Ez a „csoportfegyelem”
2. Fejlettebb csoportban: a csoporttagok belső meggyőződéséből fakad.
- Ekkor beszélünk „csoportmorál”-ról.
- amíg nincsenek normák, a csoporttagok bizonytalanok
- a munkavégzés előtt kell kitalálni őket
- amikor új csoportba kerülünk, előzetes elképzeléseink vannak
- vannak pozitív és negatív normák (mit kell és mit tilos)
- vannak előíró és leíró normák (leíró pl. megkérdezni a másikat, hogy hogyan telt a hétvégéje)
- a teljesen beszabályozott csoportokat a legtöbben nem viselik el (pl. szekták)
- a normákat soha nem írják le, csak akkor fogalmazzák meg, ha valki megszegi őket
- minden csoportban van 1-2 ember, aki képviseli a normákat
- ha a normák kialakultak, sokáig maradnak (pl. férfiakat szívesebben választanak főnöknek, mint nőket)
Csoportérték: A csoportértékek kategóriájába tartozik a kollektív tevékenység eredményeként keletkezett minden olyan teljesítmény, amelyre a csoport büszke lehet, amely a csoport, a közösség fejlettségének mutatója.
Csoportértéknek számítanak:
- pozitív hagyományok
- a „mi-tudat”
- színvonalas normák
- kiegyensúlyozott légkör
- stabil érzelmi struktúra
Csoporttagok egymást erősítő tényezői:
Csoporthatékonyság eredményesség - „ Egységben az erő”, tartja a közmondás.
A csoport eredményességétől függ.
- Rábízott feladat megoldásának sikere
- A csoport megtartó ereje
- Fejlődés
- A tagok elégedettsége
- Együttműködési hajlandóság.
1. Additív: munka esetében a kollektív erőkifejtésben megsokszorozódnak az egyéni teljesítmények, s ez fokozza a hatékonyságot. Pl.: katasztrófák idején a mentés, ill. romeltakarítás
2. Diszjunktív: jelleg esetén a csoport teljesítménye azon áll, hogy a leginkább teljesítőképes tag mit produkál. ( Kérdés tehát: szabad-e egy iskolai osztályból a leginkább teljesítő tanulót, tanulókat kiemelni ilyen, vagy olyan okok miatt, nem sérül-e túlzott mértékben a csoport hatékonysága? )
Az egyén csak jól működő csoportban érzi jól magát, mivel itt valósulhat meg, hogy mindenki nyer. Törekednünk kell, hogy a csoport, aminek tagja vagyunk, de a gondozottak csoportja is "az én győzöm, te is győzöl" elve szerint működjön.
A csoporton belül kialakult közvélemény teljesen sohasem egységes, de akkor igazán hatékony, ha a csoportot érintő lényeges kérdésekben többségi véleményt tükröz.
Szerepkonfliktusok
1. Személy-szerep konfliktusok
- egyik válfaja a túlterhelés
- a személy túl sok kötelezettséget vállal, s így nem tud mindegyiknek megfelelni
- másik válfaj amikor a személynek valamely értékét, hitét, belső meggyőződését kell feláldoznia a szerep teljesítésekor
2. Szerepek közötti konfliktusok
- jellegzetes a nő emancipációja
- a női családi szerepek ütköznek a foglalkozási, hivatási szereppel
- konfliktusforrást okozhatnak a házasságon kívüli viszonyban és a házasságban lévő kötelezettségek
- ezek kiváltó oka a szerepstruktúra konfliktusa - közvetett közösségi kapcsolati struktúra közvetlen társadalmi kötelékrendszerré alakul át
3. Szerepen belüli konfliktusok
- középvezető, a beosztottak és főnökök elvárásai
- a második típus amikor a szerep komplementer szerepének betöltője ellentmondásos elvárásokat támaszt
- főnök megkér valamire amit nem lehet legálisan, de figyelmeztet arra, hogy elvárja a legalitást
- marginális ember szerepe - az idegen az elhagyott és a bekerülni vágyott két csoport között
A szerepkonfliktus elviselése
1. a figyelem megosztása: a személy kiiktatja tudatából az ellentmondást míg az egyik szerepét végzi
2. ideológiakovácsolás : a személy a konfliktusos tényezőket átértékeli, megmagyarázza önmagának, hogy mért kénytelen egymással összeegyezhetetlen igényeket kielégíteni
3. kompromisszumképzés: a személy konfliktusos szerepét átalakítja, és nem végez összeegyezhetetlen műveleteket
4. kábítás: a konfliktus élményétől a személy megszabadulhat kábítószerek, nyugtatók, alkohol segítségével
5. menekülés: a konfliktusos helyzet elhagyása, emigráció, esetleg öngyilkosság
Személyiség és szerep
- a személyiség több mint a szerep által megszabott tudati és viselkedési konstelláció
- előfordulhat a szereppel való teljes azonosulás - bűnözők, portás
- helyzetfüggő szerepek - csak akkor és annyiban aktualizálódik a személyben, amennyiben arra szükség mutatkozik
- inkognitó - a személy távolítja magától szerepeit
- játékos inkognitó - személy teljesíti szerepét, de metakommunikatív úton közli, hogy nem azonosul vele
- morális inkognitó - a szerep tudatos tagadása, más értékrend követése, mint amit a szerep követel
- szerepfelborítás - a szereptávolítás társadalmi cselekvéssé fordítása, forradalom
14. tétel
Belső továbbképzés keretében munkatársainak a társadalmi rétegekről, a szegénység megjelenéséről kell beszélnie. Tájékoztassa munkatársait az adott témáról!
A tájékoztatás során az alábbi szempontokra térjen ki:
- a társadalom rétegződése,
- a szegénység megnyilvánulási formái,
- a család jellemzői, funkciói,
- a közösség fogalma a társdalomban
Társadalmi szerkezet és rétegződés
Társadalmi szerkezet: a társadalmon belüli különböző pozíciók közötti viszonyokat értjük
Státusz, szerep: a társadalmi szerkezeten belül státuszok vannak, a státuszok betöltői meghatározott szerepek szerint viselkednek, és ezek a szerepek meghatározott viszonyokat írnak elő az őket betöltők számára
Társadalmi réteg: a foglalkozás, az iskolai végzettség, lakóhely, a jövedelem nagysága alapján definiált társadalmi kategória
Társadalmi rétegződés: a különböző ismérvek alapján definiált társadalmi kategóriák helyzetének eltérése, hierarchikus sorrendje az életkörülmények és az életmód különböző dimenzióiban.
Társadalmi osztály: a termelő eszközökhöz való viszony alapján definiált társadalmi kategóriák.
Státusz csoport: az olyan egyének vagy családok csoportja, akik az általa használt 7 dimenzióban együtt véve is hasonló helyzetben vannak.
Elit: társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő kis létszámú csoport hatalmi, politikai elit)
Szegénység
Depriváció: valamitől való megfosztottság, a deprivált személy nélkülöz valamit, ami az adott társadalomban a nagy többségnek a rendelkezésére áll.
Hátrányos helyzet: relatív lemaradást jelent, és nemcsak jövedelembeli, hanem egyéb hátrányokat is (pl. elmagányosodás)
Abszolút szegénység: ha az egyén vagy a család a létminimum alatt él. A létminimumot az egy főre jutó jövedelemben határozzák meg.
Relatív szegénység: az egyén vagy a család erősen elmarad az adott társadalom átlagos viszonyaitól.
Az egyenlőtlenség és a szegénység feltételezett okai:
- gazdasági- társadalmi rendszer jellege, működése
- műveltség és az iskolai végzettség felé fennálló hátrányok
- rossz testi és lelki állapot
- csonka, egyszülős családok
- életciklus jelenség
V. A társadalmi egyenlőtlenséget és szegénységet generáló tényezők:
- Nem megfelelő szociálpolitikai döntések
- Rossz gazdasági helyzet
- Nem megfelelő egészségügyi ellátás
- Egészségnevelés jelentősségének elhanyagolása
- Adórendszer
- Diszkrimináció (megkülönböztetés)
- A nevelés- oktatás jelentősségének elhanyagolása
- A családvédelem elhanyagolása
- Eltérő szociokultúrális helyzet
A család
Fogalma: olyan együtt élő kis csoport, amelynek tagjait vagy házassági vagy vérségi, esetleg örökbefogadási kapcsolat köti össze.
Családformák:
- nagycsalád vagy kiterjedt család (több gyerek és nagyszülők)
- nukleáris család (anya, apa, gyerekek)
- csonka család
Család funkciói:
Biológiai funkció vagy reprodukciós funkció, mellyel a család biztosítja a társadalom újratermelődését
Gazdasági: a család termel, eloszt, fogyaszt
Szocializációs: társadalomba való beilleszkedés folyamata, ami a társadalmi értékek és az elfogadott viselkedés normák megtanulásával történik. A gyermek megtanulja azokat a szerepeket, amiket felnőttként el kell játszania.
Lelki támogató funkció, amely az egymáshoz kötő érzelmi kapcsolaton alapul.
A család, mint rendszer
- a család egy önszabályzó interperszonális (személyközi) és komplex rendszer, amely folyamatosan változik, fejlődik és újraszerveződik.
- a benne zajló folyamatok körkörösek, és nem lineárisak.
- a család részekből tevődik össze, ami több mint a családtagok matematikai összege
- a részek állandó mozgásban, kölcsönhatásban vannak
- a változásból mindenkinek van nyeresége és vesztesége
- a család, mint rendszer homeostasisra törekszik (belső egyensúly)
- a stabilitás és a változás egyensúlyát próbálja meg megteremteni, azaz egy dinamikus egyensúlyi állapot
- a rendszer fő meghatározói a családon belüli strukturális (szerkezeti) viszonyok, szabályrendszerek és kommunikáció
Családi életciklusok:
1. Udvarlás periódusa
2. A házasság korai szakasza
3. Első gyermek születése
4. Gyermek az iskolában
5. Gyermek kirepülése a fészekből
6. Öregkor, nyugdíjaskor
7. Halál és veszteségek kora
Családi konfliktusok leggyakoribb okai:
- jövedelem körüli viták
- szexuális ellentétekből fakadó viták
- a harmadik megjelenése a kapcsolatban
- gyermek okozta konfliktusok
- addikciós betegségek (drog, alkohol)
Közösség fogalma a társadalomban:
- Amióta ember létezik, közösség is létezik.
- A „közösség” mindig is erős pozitív értéktartalmú fogalmat jelentett.
- E fogalom szorosan érintkezik a különböző emberi együttesek:
csoport, társulás, társadalmi rendszer alapfogalmaival, az értékekkel szabályozott erkölcsi szokásokkal, vallással, politikával, a kultúrával.
- Az egyik alapvető értelmezés szerint a közösség fogalmának jelentése „minden olyan kapcsolat, amire magas személyi intimitás jellemző, érzelmi mélység, erkölcsi kötelezettség, szociális összetartozás és időbeni folytonosság... Megtalálhatjuk vallásban, nemzetben, rasszban, elfoglaltságban, vagy bármi másban hasonló személyek esetében. Az ős típusa a „család.”
- Olyan csoport, melyen keresztül az egyén olyan tevékenységhez vagy tapasztalathoz juthat, amely fontos számára.